Lassan sötétség borult Sunnydalere, a lány pedig már fáradt volt. Kifárasztotta a hosszú út és a tűnődés, hogy vajon mit keres itt. Idegen volt számára ez a hely, nem ismert senkit és semmit, az utca nevek idegenül csengtek, csak egy hely volt, amely már ismerős volt számára. Az a hely, amely ugyanolyan a világ mindenegyes pontján, a temető. Egyből kiszúrta a hatalmas fekete vaskaput, ami odavezetett. Úgy sétált be rajta, mintha már rutinos lenne az ilyen fajta éjszakai életben. Átlépte az élők és a halottak közötti kaput, majd megállt és körülnézett. Nagyot sóhajtott, mintha már tudta volna mi vár itt rá, majd továbbment.

  Kis séta után, rátalált egy kriptára, mely elég nagynak tűnt ahhoz, hogy beköltözzön. Nagy meglepetésére, a kripta már be volt rendezve. Bár nem volt egy ötcsillagos szálló, de volt benne TV, fotel, hűtő és még pár kacat, némelyikről nem is tudta megmondani mi az. Ledobta a cuccát a fotel mellé. Nem igazán izgatta az a tudat, hogy ebben a kriptában talán már lakik valaki, hiszen ember nem lakik ilyen helyen, ha pedig másról lenne szó, akkor épp itt az ideje, hogy valaki ellássa a baját.

  Buffy, Willow, Dawn és Xander ledöbbenve sétáltak a főutcán, ami ismét olyan volt, mint régen. Ugyanazok a kávéházak, boltok sorakoztak fel előttük, mint amiket láttak elpusztulni.

  -De hisz ez lehetetlen! –kételkedett Xander.

  -Xander, Sunnydaleről van szó… semmi sem lehetetlen.- jegyezte meg Willow.

  -De ha minden újjáépült, akkor gondoljátok, hogy a házunk is megvan még?- érdeklődött Dawn.

  Mindenkit foglalkoztatott ez a tudat, úgyhogy sietősebbre vették lépteiket. Mivel Sunnydale nem számított nagyvárosnak, ezért percek alatt máris abban a kisutcában sétáltak, ami oly ismerős volt a számukra.

  -Buffy nézd! Ott van! –kiáltott fel Dawn, mikor meglátta régi, jó házukat.

  A gyors léptekből, kocogás, majd futás lett. Szinte egyszerre értek a ház bejáratához, de egyikük sem mert benyitni.

  -Nos, lányoké az elsőbbség. –mutatott maga elé Xander.

  -Köszi Xander, igazán rendes vagy.

  -Ugyan ez a dolgom. Lehet, hogy most nyuszinak fogok tűnni…

  -Már annak tűnsz.- javította ki Willow.

  -Akkor lehet, hogy most nyuszi vagyok, de azt vallom, hogy mégiscsak Buffy a legerősebb mind közülünk, szóval ő menjen előre.

  Buffy mogorván ránézett Xanderre, majd megfogta az ajtógombot, és belökte az ajtót. Minden teljesen átlagosnak tűnt. Buffy lassan belépett, miközben szeme egyik helyről a másikra ugrott, gyanus elemeket vizsgálva.

  -Sehol semmi és senki. –állapította meg végül.- Azt hiszem biztonságos.

  -A horrorfilmekben mindig ezt mondják, aztán jön egy óriáspók vagy egy késesgyilkos és elkapja azt, aki mondta.

  -Kösz Xander a bátorítást.- tekintett hátra Buffy.

  -Én csak figyelmeztetlek.

  -Vagy inkább idegesíted.- jegyezte meg Willow.

  -Látom, összefogtatok ellenem. Jó akkor hallgatok.

  A kis csevely után Buffy beljebb merészkedett. Először a nappaliba, majd a konyhába lesett be. Végül vette a bátorságot, hogy felmerészkedjen az emeletre.

  -Nyugtázhatom, hogy tényleg nincs itt semmi.- jelentette be lefelé jövet a lépcsőn.

  -Otthon édes otthon!- kiáltott fel Dawn.- Már úgyis elegem volt abból a patkánylyukból…

  -Nekem ez nagyon nem tetszik. Itt valami nagyon nagy gáz van!- rázta a fejét Faith.

  -Egyet kell, hogy értsek veled, bár én nem ezekkel a szavakkal fogalmaztam volna.

  -Minden ugyanaz! Legjobb lesz, ha megyünk és kiderítjük mi van a házzal!- javasolta Faith.

  Mikor odaértek, Faith azt javasolta, hogy ne elölről menjenek be, mert mi van, ha az az út nem biztonságos. Csendben megközelítették a hátsóbejáratot, majd Faith lenyomta a kilincset és belopózott, olyan halkan akár egy macska. Gilesnak már nem voltak ilyen képességei, és véletlenül levert egy villát az asztalról.

  -Giles!- förmedt rá Faith.- Meghallanak.

  Faithnek igaza lett. Meghallották őket, bár nem az a társaság, akire Faith gondolt.

  -Én mondtam, hogy még nincs vége. Jön a pók…- suttogta Xander.

  -Rendben, a konyhából jött.- sziszegte Buffy.- Maradjatok mögöttem!

  Halk léptekkel megközelítették a konyhát, fülüket kihegyezvén minden zajra. Azonban mégsem voltak elég csöndesek, mivel Faith kiszúrta őket.

  -Jön valaki. Gyorsan a pult mögé!

  Buffy bekukkantott a konyhába, de nem látott ott senkit, de azt érezte, hogy valaki van bent. És csak egy hely volt, ahova elbújhattak. Felkapott egy kést az asztalról, majd megközelítette a pultot. Felemelte a kést a válla mellé, majd nagyot sóhajtott és benézett a pult mögé. Ebben a pillanatban Faith ugrott ki mögülle, szintén harci állásban.

  -Faith!- csattant ki Buffy.- Giles!- észrevette a pult mögött kucorgó figyelőt is.

  -Buffy! Te itt? Honnan tudtad…?

  -Volt egy különös álmom.

  -Mint ahogy nekem is. Éreztem, hogy vissza kell jönnöm.

  Giles lassan felállt a kucorgásból, mire Willow és Dawn támadt neki, és megölelték. Buffy csak egy mosolyt eresztett meg Faith felé.

  -Ez az egész nagyon furcsa.

  -Várjunk csak!- pattant ki Xander. –Ha minden újjáépült, akkor vajon a pecsét is?

  -Jobb lesz, ha ellenőrzöm.- javasolta Buffy.

  -Veled megyek.- mondta Faith.

  -Nem te inkább menj, nézz körül a városban, és ha bármi furcsa dolgot látsz, szólj!

  -Rendben.

  -Willow te menj Gilesszal a varázsboltba és kerítsetek valamit, amivel ki lehet deríteni, mi folyik itt!

  -Megpróbálkozhatunk vele.

  -És mi?- kérdezte Xander.

  -Te maradj itt Dawnnal és vigyázz rá!

  -Gondoltam.- tette karba a kezét Dawn.

  -Jó akkor menjetek Willowékkal!

  Csak most érkeztek meg, de a csapat máris bevetésen volt. Mindenkit érdekelt mi is folyik itt, ezért mindent megtettek, hogy kiderítsék.

  Buffy sietve érkezett meg a sulihoz, mely fájdalmas emlékeket indított meg benne. De ezt most félre kellett tennie, nem volt idő erre. Sietve megkereste a lefelé vezető utat, majd a pecséthez futott, de az már nem volt ott. Megkönnyebbülten sóhajtott, majd még ellenőrzött pár dolgot.

  Willownak nem kellett sokat kutatnia, ahhoz hogy találjon egy bűbájt, amely talán sikerül kideríteni mi folyik itt.

  -Nem kell hozzá sok minden. Dawn idehoznád azt a kék bödönt?

  Mikor Dawn meghozta, amit Willow kért, a boszorka kiöntötte az asztalra. Felcsapott egy könyvet, majd egy varázsigét kezdett el olvasni. Miközben olvasta, beleszórt egy nagy edénybe pár dolgot, többek között azt a port is amit Dawn hozott, azt azonban nem vette észre, hogy mikor a port felszedte az asztalról, véletlenül Buffy egyik hajszála is belekerült az edénybe. Végig olvasta az igét, majd egy hatalmas puffanással végzett.

  -Nos sikerült?- érdeklődött Giles.

  -Nem úgy látszik nem. Ha sikerült volna, ennek a lapnak most tele kéne lennie írva a magyarázatokkal, de tök üres.- mondta szomorkásan Willow.

  -Na majd a következő.- vigasztalta Xander.

  Mikor Buffy kilépett a suliból már sötétség volt. Úgy vélte itt az ideje, hogy a temetőt is leellenőrizze. Habár nem volt hozzá túl sok kedve, de tudta, hogy ezt kell tennie. Elindult hát a temetőhöz vezető úton, amit már csukott szemmel is tudott. Mikor elérkezett a temetőhöz fura érzés lett úrrá rajta. Hirtelen megszédült és viszkető érzést érzet karján. Mikor jobban lett, ismét nekiindult. Pár perc sem telt bele, amikor megint előjöttek a tünetek. Csakhogy most nem múlt el. Buffy egyre jobban szédült, és most már a gyomra is fájt. Fájdalom lett úrrá testén, verejtékcseppek gördültek le homlokán, majd kábultan esett össze. Pár percig nem tudott magáról semmit, és amikor magáhoztért, nem emlékezett mi történt vele.

  Lassan feltápászkodott, és amikor felállt csak azt vette észre, hogy mintha magasabb lett volna. Bőrét olyan száraznak és érdesnek érezte, mint még soha. Letekintett magára, hogy lesöpörje magáról a koszt, amit felszedett, amikor összeesett, de kosz helyett, valami teljesen mást talált. Pikkelyeket, tüskéket, és hosszú karmokat. Végig vizsgálta magát, és csak ennyit tudott mondani kétségbeesetten:

  -A francba!